A túlzott önbizalom éppúgy zsákutcába visz, mint az alacsony önértékelés. A társkereső alkalmazások útvesztőjében évek óta megrekedt beszélgetőtársaim arra panaszkodnak, hogy nincs „normális” nő, vagy nincs „normális” férfi. Mert mindegyikről kiderül, hogy valami nem stimmel, súlyos elakadásban vannak, vagy kövérek, kopaszok, nem elég intelligensek, nem is akarnak elköteleződni, nincsenek azonos szinten, bár jobb lenne, ha magasabb szinten lennének, hiányzik a foga, nem szép a mosolya, nincs jó illata, borzalmasan öltözik, magas a hangszíne, öregnek néz ki, és egyáltalán nem úgy néz ki, mint a képeken.
– Te úgy nézel ki, mint a képeken?
– Igen
– Hozzányúltál a képhez?
– Persze. Úgy néztem ki rajta, mint egy ronda kövér öregasszony. Kicsit megnyújtottam és rádobtam néhány szépítő filtert
Nem menekülsz a csapdából addig, amíg azt gondolod magadról, hogy azonos vagy az elvarázsolt fotóddal. Sikertelen találkozások, önigazolások sora van még hátra, melyben a másik a hibás és érthetetlen a viselkedése. Ha pedig megmondja, hogy nem úgy nézel ki, mint a képen, akkor egy igazi bunkó.
– Miért nem teszel fel olyan képet, ami nincs megdolgozva? És miért nem mondod meg, hogy hány éves vagy?
– Mert akkor csak öreg emberek fognak rám írni, és nekem fontos, hogy jó pasi/nő legyen, a korosztályom teljesen lepukkant
– Akkor mire jó ez az egész?
– Kapok sok levelet, igazából szórakoztat, kommunikálok az ellenkező nemmel, megismerek új embereket, nem érzem magam annyira egyedül és jönnek a dicséretek rendesen
A dicséretet a képen látható személy kapja, aki nem te vagy, így mélyen legbelül tudod, hogy nem is tiéd. Elmarad a sikerélmény, és még mélyebbre kerülsz. Te most épp kitérdelt mackónadrágban, egy nutellás bödönnel vagy boros pohárral a kezedben ülsz a romjaidon, és arról keseregsz, hogy miért nincs egy normális ember ezen a bolygón, aki átölel, akivel jó, aki szeret, akivel élvezni lehet ezt a k.va életet. Pedig ott van, csak nem tetszik az, amit látsz. Mert nem olyan, mint amilyennek szeretnéd. Mert idősebb, nem tökéletes az alakja, vannak hibái – olyan, mint te. És nem úgy néz ki az életben, mint a képeken – mint ahogy te sem. És ha olyan lenne, akkor nagy bajban lennél, mert soha nem hinnéd el neki, hogy valóban szeret, hogy téged szeret, mert tudod az igazságot, és szorongsz, hogy kiderül: nem vagy elég jó hozzá. Akarnál állandóan megfelelni a filterezett képednek? Nagyon fárasztó.
Már elég idős vagy ahhoz, hogy a fiatalság és a szépség helyett inkább a boldogság legyen a cél. Ehhez keress inkább útitársat.
Persze használd ismerkedéshez az applikációkat, de gyorsan helyezd át a való életbe, hadd dőljön el mihamarabb, ki hogy néz ki, milyen a társasága, zavar-e a közelsége. Mert semmi nem múlja felül és nem is helyettesíti azt az összerezgést, ami csak személyes találkozások alkalmával érezhető. Ha mégsem, akkor indulhat az újabb kör, vagy jöhet egy kis szünet, ha elfáradtál.
Ez az írás nem a szélsőséges, patológiás esetekről szól. Normális, igazi emberek történetei, akiket elért a változás, de küzdenek ellene. Akik jó esetben majd megértik a különbséget elfogadás és megalkuvás között.
